• Tudományos név : Clarias batrachus
• Szinonímák: Clarias assamensis, Clarias punctatus, Macropteronotus magur, Silurus batrachus
• Magyar név: Békaharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Ázsia; India, Nepál, Banglades, Sri Lanka, Pakisztán, Thaiföld, Vietnám, Laosz, Kambodzsa, Myanmar, Singapore, Malajzia and Indonézia.
• Testhossz: 40-45 cm, de a természetben elérheti akár a 100 cm-t is.
• Természetes élőhely: Folyókban, mocsarakban és inkább a lassú folyású vizekben. Az áradások során a folyók által elöntött területekre is kiúszik.
• Viselkedés: Ragadozó harcsa, ami a száján befér, azt megeszi, ezért csak nagy testű halakkal tartsuk, amelyek képesek megvédeni magukat. Nem társas akváriumba való hal.
• Táplálkozás: Mindenevő, nagyon falánk, szinte bármit megeszik a száraz eledelektől kezdve a fagyasztott húsos tápokig. A felnőtt halakat nem kell minden nap etetni, valamint figyeljünk rá, hogy mennyi tápot kapnak egyszerre, mert addig esznek, amíg van mit.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 400 literes
• Halnépesség: 1000 literre 2-3 hal
• Dekoráció: Az akvárium alapterülete sokkal fontosabb, mint a magassága. Homokos aljzat, és kövekből, valamint gyökerekből sok búvóhely. Akváriumukat fedni kell, mert kiváló menekülőművészek.
• Hőmérséklet: 20-26 °C
• pH: 5,5-8
• Keménység: 2-25 NK°
• Várható életkor: 20-25 év

Megjegyzés: A Békaharcsa vad színezete szürkés-barna, a hasi részen pedig fehér, de az akvarisztikában ritkábban szerezhető be ilyen színezetű harcsa, inkább az albínó és a márványos színezet dominál. Az albínó színű harcsa a természetben is előfordul. A hátúszójuk és a farok alatti úszójuk hosszú, mindkettő a farokúszó tövéig ér. A farokúszó kicsi, lekerekített. Fején 4 pár bajuszpár található. A Clarias batrachus nagyon szívós harcsa, sokféle vízben megél, sőt jól tűri az oxigénhiányos vizeket is, mert képes az atmoszférikus levegőt is belélegezni, valamint az erős mellúszói segítségével akár nagyobb távolságokat is képes mászni a szárazföldön. A bőrében lévő nyálkatermelő pórusok segítségével nedvesen tudja tartani testét, valamint lezárja a kopoltyúit és képes megkeményíteni is azokat, így nem esnek össze, amikor a hal kint van a vízből. Ezért kell az akváriumukat fedni, mert ha alkalma adódik, akkor felfedezőútra indul. Ázsiában kedvelt étkezési hal, sőt sok másik országba is betelepítették ilyen céllal. Sok országban invázív fajként tartják számon (pl. Florida), mert a halfarmokról kiszabadulva a helyi halállományt kiszorítják.

A vad színváltozatnál a nemek megkülönböztetése könnyebb, mert a hím hátúszóján pöttyök találhatóak. Ez az akváriumi változatoknál nem egyértelmű, ezért a nemi szervek vizsgálata célravezetőbb. A hímeknél a nemi szerv megnyúlt, és csúcsos végű, míg a nőstényeknél rövidebb és tompa végű. A nőstények ezen kívül testesebbek is. Halfarmokon világszerte nagy mennyiségben tenyésztik, de megfelelő méretű akváriumban is lehetséges a szaporítása. A Békaharcsa kb. 30 cm-es nagyságakor éri el az ivarérettségét. Amikor kialakul egy pár, akkor célszerű a többi halat eltávolítani az akváriumból, mert a harcsák elég területvédőkké válnak. Íváskor a halak közti testi kontaktus megnő, sokszor a hím és a nőstény egymás mellett úszik sokáig, sőt gyakran egymás mellett is pihennek. A természetben a harcsák egy, a folyó partoldalába ásott barlangba ikráznak, ami általában a vízfelszín közelében található, de ha akváriumban nincs ilyen barlang, akkor az aljzatba ásnak egy gödröt, és oda rakják az ikrákat. Az ikrázás eltarthat akár 20 óráig is, és az ikrák száma elérheti az ezret is, amelyek lesüllyednek és odatapadnak a talajra. Ívás után a hím őrzi az ikrákat, és folyamatosan úszkál a fészek fölött, amivel friss vizet is juttat az ikráknak. Az ikrák 24-36 óra múlva kelnek ki, ekkor a nőstény ismét bekapcsolódik az ivadékok őrzésébe, mégpedig úgy, hogy védi a területük határait, amíg a hím a fészekben marad. Az ivadékok kb. 72 óra múlva úsznak el, és ilyenkor a szülők már nem vigyázzák őket annyira. Ekkor célszerű az ivadékokat külön tenni, és ivadéktápokkal etetni. A kishalak nagyon gyorsan nőnek.