• Tudományos név: Cherax quadricarinatus
• Szinonímák: Astacus quadricarinatus
• Magyar név: Ausztrál kékrák
• Csoport: Gerinctelenek
• Származás: Észak-Ausztrália, Pápua Új-Guinea, de behurcolták már Dél-Afrikába, Mexikóba, Jamaicára, Puerto Ricóba, és Zambiába (ahol betolakodó fajként tartják számon).
• Testhossz: 18-20 cm
• Természetes élőhely: A lassú folyású mélyebb folyóktól kezdve a gyors folyású, sekély patakokig sok helyen megtalálható. Kedveli a vízinövényekkel sűrűn benőtt vizeket, amelyek rejtekhelyet biztosítanak számára.
• Viselkedés: Elég békés rák, de a nőstények területvédők, különösen ha petések. Egymással is harcolhatnak (melegebb vízben gyakrabban), ilyenkor gyakran elvesztik végtagjaikat is. Lassan mozgó és hosszú úszójú halakkal ne tartsuk, mert könnyen elkaphatják azokat, sőt célszerű külön a számukra berendezett akváriumban tartani őket.
• Táplálkozás: Mindenevő; etetésük problémamentes, szívesen fogyasztanak minden élő és száraz eleséget (tubifex, csigák, szúnyoglárva, haldarabok, előfőzött zöldborsó). A vízinövényeket elfogyasztják, valamint gyakran ki is ássák azokat.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 80 literes
• Halnépesség: 160 literre 1 pár
• Dekoráció: Biztosítsunk számukra elegendő búvóhelyet, agyagcsövekből, kövekből, vagy üreges faágakból. Aljzatnak használjunk folyami homokot. Nem ásnak annyit, mint más hasonló rákok.
• Hőmérséklet: 15-30 °C
• pH: 7,2-7,8
• Keménység: 10-30 NK°
• Várható életkor: 4-5 év

Megjegyzés:Az Ausztrál kékrák egy homárszerű, édesvízi rák, amelynek testét egy vékony, de erős külső páncél fedi, és amelyet a fejlődése során többször lecserél. Tudományos nevét (quadricarinatus) a fejtor részen található 4 db „hegygerinc” szerű kinövésről kapták. Mint magyar neve is mutatja, teste alapvetően kék színű, de barna és zöld árnyalatok is megtalálhatóak rajta. Kék színük sokkal ragyogóbb, ha tiszta, bomlástermékektől mentes vízben élnek, és inkább zöldes-barna, ha brakkvízben élnek. Rendkívül ellenállóak a vízparaméterek változásaival szemben (oldott oxigén, sótartalom, pH változása), ezért is terjedtek el sok helyen, mint étkezési rákok. Észak-Ausztráliában húsuk miatt kereskedelmi céllal tenyésztik. Testsúlyuk elérheti a 600g-ot is. Vedlés előtt 2-3 nappal elbújnak, és abbahagyják az evést, és csak azután jönnek elő, miután az új páncéljuk már megszilárdult, ugyanis ilyenkor nagyon sérülékenyek. A fiatal példányok évente 3-4 alkalommal vedlenek, míg az idősebbek ritkábban. Vedlés után, gyakran megeszik a saját levedlett páncéljukat, hogy visszanyerjék a beépített ásványi anyagokat.

A kifejlett hímek ollójának külső részén egy vörös folt található, ami a nőstényeknél hiányzik, ezen kívül a nőstények teste kisebb is. Természetes élőhelyükön szinte az egész évben szaporodnak, bár május és június között ez kevésbé jellemző rájuk. Szaporodási kedvük 20 °C fölött indul be. A peték mennyisége függ a nőstény méretétől, de egy nagyobb nőstény 300-800 zöldes színű petét is hordozhat egyszerre, amelyeket a hím termékenyít meg. A megtermékenyített petéket a nőstény a farka alatt hordja. Ezek 6-10 hét alatt kelnek ki, és a kisrákok gyorsan növekednek. Az szexuális érettségüket kb. 1 éves korukra érik el.