• Tudományos név: Characodon audax
• Szinonímák: -
• Magyar név: Fekete fogaspontyocska
• Csoport: Elevenszülők
• Származás: Közép-Amerika; Mexikó
• Testhossz: 5 cm
• Természetes élőhely: A Mexikó középső részén található Río Mezquital folyó felső szakasza mentén, a kisebb tavakban és sekély patakokban őshonos.
• Viselkedés: A hímek agresszívek egymással, és a nőstényeket is erősen hajtják, ezért legjobb külön a számukra berendezett akváriumban tartani őket.
• Táplálkozás: Mindenevő; a természetben vízibolhát, és más apró gerincteleneket eszik, de a fonalas algákat is elfogyasztja. Akváriumban sem válogatós, elfogad szinte minden eledelt, de növényi táplálékra (pl. alga) is szüksége van.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 50 literes
• Halnépesség: 75 literre 1 hím, és 2-3 nőstény
• Dekoráció: Növényekkel dúsan beültetett akvárium, sötét aljzattal, és néhány gyökér. Fontos, hogy legyen elég búvóhely a nőstények számára. A vízmozgás ne legyen túl erős.
• Hőmérséklet: 20-24 °C
• pH: 7-8
• Keménység: 6-20 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: Többféle színváltozata létezik. A hímek színezete a zöldes-szürkétől a világos barnáig változhat, ami a befogási hely függvénye. Egyes példányok oldalán ezüstös pikkelyek találhatóak, ami többnyire az El Toboso környékéről származó halakra jellemző. Az innen származó hímek háta, és a fejük felső része, valamint a testük alsó része sötétszürke, vagy fekete. A test középső része szintén fekete, de az ezüst pikkelyek hatására rácsmintásnak hat. Az úszóik nagy része szintén fekete színű. Más területekről származó halak úszói vöröses, vagy sárgás színűek, amelyeken néha vastag fekete mintázat található. A Los Pinos-ból származó színváltozat testének hátsó része vöröses színű, míg a fej alsó része, és a mellrész sárga, vagy mély narancssárga. A kifejlett nőstények oldala, a fejük teteje, és a hátuk barnás-zöldes, de egyes színváltozatoknál világos barna. A mellúszó és a farok alatti úszó között egy ék alakú zöldeskék terület húzódik, a hasi rész pedig kékesszürke színű. Testük középső részén egy szabálytalan foltokból álló sáv húzódik, ami ritkán egy teljesen összefüggő vonalat alkot. A Természetvédelmi világszövetség (IUCN) vörös listáján sérülékeny fajként tartják számon.

A megfelelő körülmények között a szaporításuk nem nehéz. A legfontosabb, hogy a hűvösebb vizet kedvelik, ezért figyeljünk rá, hogy a vizük hőmérséklete tartósan ne menjen 24 °C fölé. A nőstény körülbelül 60 naponta 5-10 kishalnak ad életet. Az ivadékokat célszerű külön akváriumban felnevelni.