• Tudományos név: Chalceus macrolepidotus
• Szinonímák: Chalceus ararapeera, Creagrutus pellegrini
• Magyar név: Szivárványos pontylazac
• Csoport: Pontylazacok
• Származás: Dél-Amerika; Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname Francia-Guyana és Peru.
• Testhossz: 25 cm
• Természetes élőhely: Nagyobb folyókban, általában az oxigénben gazdag vízfelszín közelében.
• Viselkedés: Elég agresszív. Lehet egymagában és nagyobb csapatban is tartani. A felnőtt halak veszekedősek lehetnek egymással, ha túl kis csapatban tartjuk őket. Más hasonló méretű, talaj közelében élő hallal jól együtt tarthatók, de a nagyon kis halakat megeszik.
• Táplálkozás: Ragadozó; Alapvetően rovarlárvákat és vízi héjas állatokat fogyaszt a természetben. Akváriumban élő és fagyasztott eleségeket adhatunk nekik: kagylóhús, tubifex, földigiliszta.
• Szaporítás: Akváriumban nagyon ritka.
• Medence: Minimum 240 literes
• Halnépesség: 600 literre 6-8 hal
• Dekoráció: Nagy akváriumot igényelnek, mert sokat úsznak, így néhány gyökérrel és vízfelszínen úszó növénnyel díszíthetjük medencéjüket, de a legfontosabb a sok úszótér. Az aljzat legyen homokos. Akváriumukat fedni kell, mert ijedős halak, és kiugorhatnak.
• Hőmérséklet: 23-28 °C
• pH: 6-7,5.
• Keménység: 5-18 NK°
• Várható életkor: 10-15 év

Megjegyzés: A Szivárványos pontylazac teste hosszúkás, oldalról lapított, csukaszerű. A testét fedő pikkelyek a hát közelében nagyobbak, de a fejen és a has felé haladva egyre kisebb méretűek lesznek. A hal legfeltűnőbb része a farokúszó, ami világos rózsaszínű. A test alapszíne ezüstös, enyhe kékes-zöldes csillogással, míg a hasnál inkább rózsaszínes árnyalatú. Az úszók a sötétvöröstől a sárgásig változhatnak. A szem íriszének felső része narancssárga színű, valamint a kopoltyúfedő közelében található egy sötét folt is. A természetben, nagyobb csapatokban a vízfelszín közelében portyázik, ahonnan gyakran kiugorva kapja el a rovarokat.

A nemek megkülönböztetése nem ismert. Akváriumi szaporodásukról csak nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Hatalmas medencében sikerült már szaporítani, ekkor a halak kb. 2000 ikrát szórtak szét a növények között. A kikelő kishalak viszonylag nagyok, és sórákkal etethetjük őket, amint felszívódott a szikzacskójuk.