- Tudományos név: Boraras urophthalmoides
- Szinonímák: Rasbora urophthalmoides
- Magyar név: Türkizcsíkú törperazbóra
- Csoport: Pontyfélék
- Származás: Ázsia; Thaiföld, Vietnám, Kambodzsa
- Testhossz: 1-1,6 cm
- Természetes élőhely: Sekély vizekben, mocsarakban, és rizsföldeken őshonos, ahol a víz viszonylag tiszta, és sűrű a víz alatti növényzet. Az esős évszakban gyakran kiúsznak az áradások során elöntött területekre is.
- Viselkedés: Rendkívül békés csapathal, de kis mérete miatt nem társas akváriumba való. Nagyobb csapatban (8-10 hal) sokkal bátrabbak, valamint a hímek színezete is felerősödik, ha konkurens hímekkel tartjuk őket.
- Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén apró élő rovarokat és azok lárváit fogyasztja. Akváriumban elfogad mindenféle apró élő és fagyasztott eleséget, és száraz tápokat is.
- Szaporítás: Elég könnyű
- Medence: Minimum 30 literes
- Halnépesség: 40 literre 8-10 hal
- Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, néhány gyökérrel, vagy ággal. A világítás tompítására használjunk vízfelszínen úszó növényeket. A vízmozgás ne legyen túl erős.
- Hőmérséklet: 24-28 °C
- pH: 6-7
- Keménység: 1-10 NK°
- Várható életkor: 4 év
Megjegyzés: A Boraras urophthalmoides alapszíne barnás-narancssárga, oldalukon egy sötét csíkkal, és a farok alatti úszójuk tövében, valamint a farok tövében egy-egy fekete folttal. E miatt a mintázat miatt sokszor felkiáltójel razbórának is hívják. A sötét oldalvonal felett egy rikító sárga, vagy narancssárga csík található. A Türkizcsíkú törperazbóra színezete a befogási helytől is függ, és e miatt sokszor könnyen összetéveszthető a Boraras brigittae-vel, mert egyes populációjuknak narancssárga, vagy vörös színű csík található a sötét oldalvonaluk felett. Rokonától a kisebb kifejlett testhosszuk, a farok tövén található sötét folt, a viszonylag hosszú oldalvonal, és a kevésbé vöröses színezet alapján lehet megkülönböztetni. A kifejlett nőstények hasasabbak és kissé nagyobbak a sokkal színesebb hímeknél.
Mint sok más kistestű pontyféle, a Türkizcsíkú törperazbóra is a növények közé szórja az ikráit, szülői gondoskodást nem mutatnak. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban előfordul, hogy külső beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy kis 12-15 literes, gyengén megvilágított, és Jávai mohával kibélelt akvárium tökéletesen megfelel. A víz legyen nagyon lágy (1-5 NK°), és enyhén savas (5-6,5). Célszerű 2-3, jól táplált párt kihelyezni a medencébe, amelyek általában a következő reggel megkezdik az ívást. Néhány nap után célszerű kivenni a felnőtt halakat, mert az ikrák az ívás utáni második nap környékén kezdenek kikeli, és a felnőttek megehetik a kikelő ivadékokat. A kishalaknak 24 óra múlva már adhatunk mikró eleségeket. Egy hét után általában már elég nagyok, hogy frissen kelt sórákot adjunk nekik. Egy-két hét után már végezhetünk kisebb vízcseréket, amely nem annyira sokkolja a kishalakat.