• Tudományos név: Biotodoma wavrini
• Szinonímák: Geophagus wavrini
• Magyar név: Wavrin tarkasügérje
• Csoport: Sügérek
• Származás: Dél-Amerika, Venezuela, Brazília és Kolumbia
• Testhossz: 10-12 cm
• Természetes élőhely: Tipikusan a feketevizű folyókban él (Rio Negro, Rio Orinoco), általában a homokos vagy iszapos sekély öblökben, ahol kicsi az áramlás és melegebb a víz. Ezeknél a folyószakaszoknál jellemző a talajon felhalmozódott levéltörmelék.
• Viselkedés: Viszonylag békés természetű, de szaporodási időszakban agresszív és területvédő lesz, ezért kisebb csapatban tartsuk (1 hím, több nőstény), hogy a domináns hím figyelme megosztódjon a többi hal között. Más békés fajokkal társíthatjuk.
• Táplálkozás: Mindenevő, apró élő eleségeket igényel, de elfogyasztja a száraz és a fagyasztott eleséget is. Igénylik a növényi eredetű táplálékot is, ezért spirulinát is adhatunk nekik.
• Szaporítás: Akváriumban csak nagyon ritkán szaporodik.
• Medence: Minimum 200 liter
• Halnépesség: 1 hím és 2-3 nőstény 200 literre;
• Dekoráció: Az akvárium hátsó részében alakítsunk ki kövekből és gyökerekből barlangokat számukra, aljzatnak használjunk homokot, vagy apró kavicsot, mert szeretnek ásni. A tompított világítás nagyon jól kihozza a halak gyönyörű színezetét. Dúsan növényesítsük medencéjüket, legyenek árnyékoló úszónövények is.
• Hőmérséklet: 25-30 °C
• pH: 4-6,5
• Keménység: 0-5 NK°
• Várható életkor: 3-5 év
  

Megjegyzés: Nagyon hasonlít rokonához a Kupidó tarkasügérhez (Biotodoma cupido), megkülönböztetésük a test formája és a testük hátsó részén található folt alapján lehetséges: a Wavrin tarkasügér teste hosszúkásabb, a száj előreálló és a sötét folt a hal felső oldalvonalán, vagy az alatt található. Testük alapszíne ezüstös-zöld, amelyen egyéb mintázat nem található. Egy fekete csík húzódik a homlokuktól a szemen keresztül a kopoltyúfedő alsó széléig. A kifejlett halak páratlan úszóinak a belső része vöröses színű, míg a szélei ragyogó kékek. Egy fényes, kék folt található a szem mögött. Wavrin tarkasügérje nagyon gyorsan, és nagyon rosszul reagál a rossz minőségű vízre, és még a nitrát szint sem lehet tartósan 30 mg/l érték fölött, mert a halak nem viselik el hosszú távon.

A nemek megkülönböztetése nehéz. A hímek kissé nagyobbak, és a hát-, farok-, és farok alatti úszójuk meghosszabbodott. A hímek szeme alatt irizáló kék csíkok húzódnak, míg a nőstényeknél ezek a csíkok pontokká esnek szét. A kifejlett hímeknél esetleg látható egy nagyon vékony, ragyogó kék csík a farok alatti úszó mentén. Szaporodásukról sajnos nem sok információ áll rendelkezésre, feltételezhető, hogy szaporodásukhoz nagyon lágy, és savas vízre van szükség, amely a természetes élőhelyükön is megtalálható. A halak nagyon agresszívvé válnak párzás során, és egy kb. 50x50xm-es területet foglalnak el, amelyet vehemensen védenek minden betolakodóval szemben.