• Tudományos név: Betta persephone
• Szinonímák: -
• Magyar név: Törpe fekete harcoshal
• Csoport: Labirint-kopoltyúsok
• Származás:Ázsia; a Maláj-félsziget délnyugati része
• Testhossz: 2-3 cm
• Természetes élőhely: Ayer Hitam és Muar and Kluang városok környékén, az erdei feketevizű patakokban és tőzegmocsarakban, többnyire a levéltörmelékek között. Eredeti élőhelyüket szinte teljesen felszámolták, mert olajpálma ültetvényeket ültettek a helyükre, ezért a faj kritikusan veszélyeztetett.
• Viselkedés: Agresszív betta, nem társas akváriumba való, legjobb külön akváriumban, párban tartani.
• Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén apró rovarokat és zooplanktont eszik, ezért elsősorban élő eleséggel etessük, de megeszi a fagyasztott és száraz tápokat is. A változatos étrend és pl. az artemia és a vörös szúnyoglárva elősegíti gyönyörű színezetük élénkülését. Ne etessük túl, mert hajlamos az elhízásra.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 40 literes
• Halnépesség: 40 literre 1 pár.
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban is jól tarthatóak, de sok tenyésztő talaj nélküli medencében tartja őket. Gyökerekkel és faágakkal biztosítsunk búvóhelyeket számukra. Hasznos lehet száraz leveleket is tenni medencéjükbe, amelyek megszínezik a vizet. A világítás ne legyen erős. Akváriumukat fedni kell, mert jó ugrók, és érzékenyek a hideg levegőre!
• Hőmérséklet: 23-28 °C
• pH: 4-6
• Keménység: 0-10 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: Testük karcsú, barna, palaszürke, zöldesfekete, vagy kékesfekete. Mellúszójuk kékesfekete színű, esetenként vöröses és a végük fehér. Szemük ragyogó kék színű. Sajnos mivel a természetben csak nagyon kis területen fellelhető, ezért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) fokozottan veszélyeztetett fajként tartja számon. Ezért is nagyon fontos az akváriumi körülmények közötti szaporításuk. Elviselik a keményebb vizet is, de sokkal rosszabbul fejlődnek, és nem is szaporodnak ilyen körülmények között.

A hímek kicsit nagyobbak, és párzáskor sokkal színesebbek, mint a nőstények, valamint az úszóik is meghosszabbodnak, ahogy öregszenek. Habfészek építők, ezért vízfelszínen úszó növényeket is tegyünk a medencéjükbe, vagy használhatunk vízfelszínen úszó műanyag csöveket, esetleg víz alá süllyesztett csöveket, amelybe a halak előszeretettel bújnak be. Fontos, hogy a szaporító medencét fedjük, mert a kikelő ivadékoknak szükségük van egy párás légrétegre a vízfelszín fölött, hogy a labirint szervük megfelelően kialakulhasson. A hím a habfészket egy csőben, vagy egy széles levelű vízinövény levele alatt, esetleg a vízfelszínen úszó növények között készíti el, és nem szereti, ha a nőstény ilyenkor a közelben van, ezért célszerű őket elkülöníteni erre az időre. A nőstény teste ívás előtt kifakul és sötét csíkok jelennek meg rajta. Párzás során a hím testével körülöleli a nőstényt, és megtermékenyíti az ikrákat, majd a habfészekbe hordja őket. A lepotyogó ikrákat a nőstény összegyűjti. Ívás után a hím őrzi a fészket és az ikrákat. Az ikrák száma kb. 40. Az ikrák 24-72 óra múlva kelnek ki, és további 3-4 napig még a fészekben maradnak. Miután a kishalak elúsznak, a hím már nem őrzi őket tovább. Az ivadékokat papucsállatkával etethetjük, majd később, ahogy nőnek, más apró élő eleségekkel, mint pl. frissen kelt sórák. Ha száraz leveleket is teszünk a nevelő medencébe, akkor az azokon megtelepedő mikroorganizmusokat is előszeretettel fogyasztják a kishalak. Az ivadékokat együtt nevelhetjük a szülőkkel, mert azok nem bántják a kicsiket. A kishalak lassan nőnek, ivarérettségüket 9 hónapos korukban érik el, amikor is a hímek sokkal területvédőbbé válnak.