• Tudományos név: Betta channoides
• Szinonímák: -
• Magyar név: Fehérszegélyes harcoshal
• Csoport: Labirint-kopoltyúsok
• Származás:Ázsia; Indonézia, Borneó
• Testhossz: 5-5,5 cm
• Természetes élőhely: A Mahakam feketevizű erdei folyó és annak vízgyűjtő területein, általában a part menti sekély részeken a növények gyökerei között.
• Viselkedés: Békés hal, más kistestű békés halakkal együtt tartható, de célszerű külön akváriumban tartani őket. A hímek egymás közt civakodhatnak.
• Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén apró rovarokat eszik, de akváriumban megeszi a fagyasztott és száraz tápokat is. Ne etessük túl, mert hajlamos az elhízásra.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 40 literes
• Halnépesség: 80 literre 4-5 hal.
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium. A vizet tőzegen szűrjük át, hogy természetes élőhelyéhez hasonlatos legyen. Vízfelszínen úszó növények.
• Hőmérséklet: 24-28 °C
• pH: 5-6,5
• Keménység: 0-5 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: A Fehérszegélyes harcoshalat elég nehéz beszerezni, de felnőtt kori gyönyörű színezete miatt egyre többen keresik, és a vad betta fajokat tartók között is népszerű. Nagyon hasonlít a Betta albimarginata-ra, de a farokúszója a Betta channoides-nek kerekebb, valamint a Betta albimarginata kifejlett példányai nagyobbak is. Ne tartsuk együtt a két fajt, mert összeívhatnak! A hímek, amikor nem pózolnak egymásnak, akkor világosszürke színűek, és az úszóik egy kicsit sötétebbek. Amikor viszont pózolnak, akkor testük gyönyörű narancs-vörös színű lesz, az úszókon a fekete szín sokkal látványosabb lesz, és az úszók végén látható fehér sáv szinte világít. A nőstények szürkés testén szabálytalan alakú függőleges sötét csíkok találhatóak, úszóik vöröses színűek, amikor pózolnak.

A hímek feje szemmel láthatóan nagyobb, mint a nőstényeké, ezenkívül a hímek sokkal színesebbek is, valamint a fehér és fekete úszó mintázat a nőstényeken hiányzik. A Betta channoides szájköltő. Szaporításuk nem olyan nehéz, ha külön akváriumban próbáljuk meg, természetesen a megfelelő vízparaméterek mellett. Mindenesetre medencéjüket fedni kell, mert a kishalak labirint-szervének kifejlődéséhez egy meleg, párás levegőréteg szükséges a vízfelszín felett. A halakat változatos élő eleséggel etetve felkészíthetjük a szaporodásra. Amint a nőstény készen áll a szaporodásra, megváltozik a mintázata. Az ívást serkenthetjük egy nagyobb vízcserével. A nőstény sokkal aktívabb szerepet játszik az udvarlásban és a terület védelmezésében, mint a hím. Az ikrák kieresztése és a megtermékenyítés hasonlóan történik, mint más betta fajoknál: a hím a nőstény köré tekeredik és ebben a pozícióban történik az ívás. Ezután a lehulló ikrákat a nőstény összeszedi és átköpi a hímnek, aki a szájköltést végzi. Az ikrák száma kevés, gyakran csak 10-15 db, de ez függ a halak méretétől is. Nagyon fontos, hogy párzás után ne zaklassuk a halakat, mert a hím hajlamos lenyelni az ikrákat, ezért sok tenyésztő a nőstényt is az akváriumban hagyja. A hím ilyenkor keres egy nyugodt helyet és a színezete is sokkal fakóbb lesz. Fontos, hogy türelmesek legyünk, mert a hím az első néhány párzás során megeheti az ikrákat, kell egy kis idő, amíg sikerül kikölteni az ikrákat. Ebben az időszakban a hím nem eszik egyáltalán. A költés 12 napig is eltart, ekkor a hím kiengedi a kishalakat a szájából. Ilyenkor eltávolíthatjuk a hímet, és felhizlalhatjuk kicsit, mert ha a nőstény megint szaporodni szeretne, a hím könnyen éhen halhat! Ha kisebb csapatban tartjuk a halakat, akkor ennek a kockázata minimális lesz. Az ivadékoknak naponta 3x adjunk frissen kelt sórákot és 1-2 naponta cseréljük a vizük 10%-át. Az ivadékok nagyon érzékenyek a gombás megbetegedésekre. A kishalak világosszürke színűek. Négy hónapos korukra már ivarérettek.