• Tudományos név: Baryancistrus xanthellus
• Szinonímák: Baryancistrus sp. L-18, L-18 harcsa, L-81 harcsa, L-85 harcsa L-177 harcsa, Aranynugát plekó
• Magyar név: Sárgaszegélyű algaevőharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika; Brazília
• Testhossz: 30-35 cm
• Természetes élőhely: A Xingu folyó medencéjének gyors folyású vizei.
• Viselkedés: Más talajlakó halakkal szemben területvédő, a többi fajtársával pedig agresszív lehet. Sok búvóhelyre van szüksége. A felnőtt halak túl kis helyen meg is ölhetik egymást.
• Táplálkozás: : Mindenevő. A természetben többnyire az algát legeli le a kövekről, de nem csak növényi táplálékot fogyaszt: rovarlárvákat, puhatestűeket és elhullott halakat is fogyaszt. Akváriumban fagyasztott eleségeket és kagylóhúst adhatunk neki, amit kiegészíthetünk uborkával és cukkinivel.
• Szaporítás: Lehetséges, bár nagyon ritka
• Medence: Minimum 300 literes
• Halnépesség: 650 literre 2 hal
• Dekoráció: A dekoráció sziklákból, kövekből és tekervényes gyökerekből álljon, hogy a hal mindig találjon búvóhelyet. Ahhoz, hogy elég erőteljes vízáramlás legyen a medencében, erős szivattyút kell használni, a szűrés óránként a medence űrtartalmának 5-6-szorosa legyen.
• Hőmérséklet: 25-30 °C
• pH: 6,4-7,6
• Keménység: 3-15 NK°
• Várható életkor: 15 év

Megjegyzés: Ezt a harcsát csak 2011-ben írták le, addig L-18 és más L harcsaként volt ismert. Mint kiderült mindegyik L harcsa elnevezés ugyanazt a halat írja le. Nevüket gyönyörű mintázatukról kapták: xanthellus görögül sárgát jelent. Színezetük fiatal korban más, mint ivarérett korban, elmondható, hogy minél kisebbek, annál szebbek. Testük alapszíne sötét vöröses-barna, amelyen közepes méretű sárga pöttyök találhatóak. A mintázat az úszókon is jelen van. A hát- és farokúszó végein pedig vastag sárga sáv található. Mintázatuk megváltozik, ahogy növekszenek: a sárga pöttyök sokkal kisebbek lesznek, és a hát- és farokúszón található sárga sávok eltűnnek, gyakran csak egy sárga folt marad a hátúszó hegyén. A fiatal halak a természetben inkább a folyók sekély részein, a kövek alatt tartózkodnak. Ezeket a harcsákat május végétől szeptember végéig szokták befogni élőhelyükön. Sajnos, az importált példányok gyakran rossz egészségi állapotban érkeznek. Ezért különösen vigyázva kell táplálni őket, főleg fagyasztott zsákmánnyal (szúnyoglárva), és a fenéken élő halak számára gyártott mesterséges eleséggel. Nagyobb medencében több példány is együtt tartható, de megfelelő számú búvóhelyről gondoskodni kell. Éjszakai hal, lámpaoltáskor célszerű etetni.

A nemek megkülönböztetése fiatal korban nehéz, de a kifejlett hímek homloka laposabb és a fejük szélesebb is. A nőstények feje íveltebb formájú és szemmel láthatóan a hasi részükön teltebbek, különösen szaporodáskor. Mindkét nemen találhatóak kefeszerű kinövések a mellúszó és a száj környékén, de ezek a hímeknél kicsivel hosszabbak. Akváriumban is sikerült már szaporítani őket, de csak kevés alkalommal. A tenyészhalakat halhús és növényi táplálék keverékével etessük. Fontos az erős vízáramlás és a 30°C-os vízhőmérséklet, mert a Xingu folyóban a vízhőmérséklet relatív magas egész évben. Az ikrázás a dekoráció valamelyik rejtekhelyén történik. A folyton mozgó, oxigéndús víz kedvez az ikrázásnak. Egyes tenyésztők azt javasolják, hogy a levegőpumpát irányítsuk egyenesen a kiszemelt pár rejtekhelye felé, mert ez szaporodásra ösztönzi őket. Az elúszó kishalaknak is ugyanazt a táplálékot lehet adni, mint szüleiknek. A kishalak csak nagyon lassan nőnek.