• Tudományos név: Barbus hulstaerti
• Szinonímák: Capoeta hulstaerti, Puntius hulstaerti
• Magyar név: Zsombékmárna
• Csoport: Pontyfélék
• Származás: Közép-Afrika; Kongói Demokratikus Köztársaság. A Kongó folyó középső szakaszán, és annak vízgyűjtő területein őshonos.
• Testhossz: 3-3,5 cm
• Természetes élőhely: Lassú folyású, sekély, árnyékos esőerdei vizekben, és mocsarakban, ahol a víz barnás a sok rothadó növényi anyagtól. A fákról lehullott levelekből kioldódott csersavtól savas, és nagyon lágy a víz.
• Viselkedés: Félénk és rejtőzködő hal, emiatt nem kifejezetten társas akváriumba való, mert a táplálékért folytatott harcban könnyen alul maradhat. Érdemes nagyobb csapatban tartani. Hasonló méretű, békés halakkal esetleg együtt tartható.
• Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén rovarlárvákat és rovarokat eszik. Akváriumban elfogadja a száraz tápokat is, de fontos, hogy élő és fagyasztott eleséget is adjunk neki.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 40 literes
• Halnépesség: 50 literre 8-10 hal
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett medencében is nagyon jól mutatnak, de egy biotóp akvárium jobb választás lehet számukra. Aljzatnak használjunk homokot, valamint gyökerekkel és ágakkal díszíthetjük a medencét. Száraz leveleket, és vízfelszínen úszó növényeket is tehetünk a medencébe. A világítás ne legyen túl erős.
• Hőmérséklet: 17-24 °C
• pH: 5-6,5
• Keménység: 1-5 NK°
• Várható életkor: 2-4 év

Megjegyzés: Mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban sokáig nagyon nehézkes volt a kereskedelmi halbefogás a politikai helyzet miatt, a Zsombékmárna sokáig nehezen beszerezhető halnak számított. 2006-ban újra megjelentek a kereskedelemben, de áruk még mostanában is elég magas. Testük ezüstös színű, amelyen 3 nagyobb, kékes-fekete folt található, valamint a hímek hát-, és farok alatti úszói sárgás színezetűek.

A hímek sokkal színesebbek, különösen ívási időszakban. A nőstények színe fakóbb, és nem található meg úszóikon a sárgás színezet, valamint a hasi részen sokkal teltebbek. A természetben évente kétszer is szaporodik: márciustól júniusig, és szeptembertől novemberig. Ikrákat szétszórják, és a szülők nem gondoskodnak tovább róluk. Megfigyelések szerint a víz hőmérséklete fontos az ikrák szempontjából, mert ha 21-22 °C-os, vagy magasabb hőmérsékletű vízben keltetjük az ikrákat, akkor a nagy többségükből hím lesz, míg ha 17-20 °C-on, akkor sokkal természetesebb lesz a nemek eloszlása. Szaporításhoz elegendő egy 12-15 literes akvárium, amelyet Jávai mohával kibélelünk, és a vízét tőzegen átszűrjük. Ebbe a medencébe helyezzük át óvatosan a kiszemelt párt, és ha jól tápláltuk előtte a halakat, akkor az este folyamán el is kezdhetnek ikrázni. A Jávai moha azért is jó a szaporító medencében, mert a nőstény elbújhat a hím elől, ha egy kis pihenőre van szüksége ívás közben. A szülőket a medencében lehet hagyni egészen addig, amíg megjelennek az első kikelt ivadékok, ami általában 7-10 nap múlva következhet be. További 2-3 nap múlva felszívódik a szikzacskójuk, miután etethetjük őket nagyon apró eleségekkel. További 6-7 nap múlva az ivadékok elég nagyok lesznek, hogy adhatunk nekik frissen kelt sórákot is.