• Tudományos név: Austrolebias nigripinnis
• Szinonímák: Cynolebias nigripinnis, Cynolebias nigripinnis nigripinnis
• Magyar név: Feketeszárnyú legyezőhal
• Csoport: Ikrázó fogaspontyok
• Származás: Dél-Amerika; Argentína, Uruguay
• Testhossz: 5-6 cm
• Természetes élőhely: Olyan folyókban és patakokban, vagy elárasztott területeken, amelyeknek iszapos a medre, és az év bizonyos időszakában akár ki is száradnak.
• Viselkedés: A hímek nagyon agresszívek egymással, ezért sose tartsunk két hímet egy medencében, valamint a nőstényeket is erősen hajtják. Legjobb külön a számukra berendezett akváriumban tartani őket.
• Táplálkozás: Mindenevő; apró élő és fagyasztott eleségek (vízibolha, vörös szúnyoglárva), de a legtöbb esetben elfogadják a jó minőségű száraz tápokat is.
• Szaporítás: Elég nehéz
• Medence: Minimum 30 literes
• Halnépesség: 40 literre 1 hím és 2-3 nőstény hal
• Dekoráció: Használjunk sötét aljzatot (pl. tőzeg), valamint gyökerekből és ágakból biztosítsunk búvóhelyeket számukra. Az akvárium vizét tőzegen szűrjük át, ha lehet.
• Hőmérséklet: 16-22 °C
• pH: 5,5-6,7
• Keménység: 1-8 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: A kifejlett hímek teste és úszói kékes-fekete színűek, amelyen szétszórtan kékes-fehér, apró pöttyök találhatóak. A farok alatti- és a hátúszó szélei alatt ezek a pöttyök egy szaggatott csíkot alkotnak, valamint az úszók szélei sötétebb színűek. Gyakran a farokúszón is 5-6 sor, pöttyökből álló, íves csík található. A nőstények fakó sárgás-szürke színűek, testükön sötétebb pöttyökkel. Úszóik barnás-szürke színűek. Elég érzékeny halak, a rendszeres, részleges vízcsere nagyon fontos. Medencéjüket nem kell fűteni, mert a hidegebb vizet sokkal jobban elviselik, mint más ikrázó fogaspontyok. A túl meleg vízben (25 °C felett) nem lesz olyan szép a színezetük, valamint várható életkoruk is lecsökken.

A hímek sokkal színesebbek és testük sötétebb színű, különösen szaporodáskor. Szaporításhoz a tenyészpárt helyezzük ki egy kisebb medencébe, amelynek aljára tegyünk tőzeget, és néhány gyökeret, amely búvóhelyül szolgálhat a nőstény számára. Az akváriumot töltsük fel lágy (1-4 NK°), enyhén savas vízzel (pH 6), és 20-22 °C-os vízzel. A hím kiválaszt egy kisebb territóriumot, amelyet erősen véd, majd ha a nőstény készen áll az ívásra, megközelíti a hímet, és testét megdöntve „behódol” a hímnek. Ezután a halak a talaj közelében megkezdik az ívást, és a nőstény az ikrákat a tőzegbe szórja. A természetben a kisebb patakok, vagy tavak kiszáradnak, és a felnőtt halak elpusztulnak, de az ikrák túlélik a száraz időszakot, és a következő esőzéskor kikelnek.

Akváriumi körülmények között az ikrákat a tőzeggel együtt vegyük ki, és tartsuk sötét, hűvös helyen, mert az ikrák érzékenyek a fényre. Az ikrák több hónapig, vagy akár több évig is eltarthatók így, de fontos, hogy a tőzeg nedves maradjon. Ha keltetni szeretnénk őket, akkor helyezzük az ikrákat a tőzeggel együtt egy sekély, lágy vizű (1,5-3 cm mély) akváriumba, ahol az ikrák a víz hatására kikelnek. Az kikelő ivadékok kicsik, ezért indító eleségnek papucsállatkát használjunk. Két nap múlva már adhatunk nekik frissen kelt sórákot. Ahogy a kishalak fejlődnek, úgy növelhetjük a vízmélységet is. Figyeljünk a jó vízminőségre.