- Tudományos név: Aulonocara maylandi
- Szinonímák: -
- Magyar név: Aranyhomlokú császársügér
- Csoport: Sügérek
- Származás: Afrika, Malawi-tó
- Testhossz: 10-12 cm
- Természetes élőhely: A Malawi-tóban, a sziklás részek és a homokos zónák találkozásánál, ahol a vízmélység kb. 10 méter.
- Viselkedés: Az egyik legbékésebb hal az Aulonocara-k között, de célszerű külön a számukra berendezett akváriumban tartani őket. Nagyobb társas akváriumban, gondosan megválogatott, békés halakkal együtt tarthatjuk.
- Táplálkozás: Ragadozó; mindenféle élő és fagyasztott eleséget megeszik, de megeszi a szárított eleségeket is. Hasonlóan táplálkozik, mint a dél-amerikai Geophagus fajok: a homokot a szájába veszi és kiválogatja belőle a táplálékot, majd a homokot a kopoltyúin keresztül kiköpi. Kevés növényi tartalmú táplálékot is igényelnek.
- Szaporítás: Elég könnyű
- Medence: Minimum 200 literes:
- Halnépesség: 250 literre 5-6 hal
- Dekoráció: Aljzatnak használjuk homokot. Sziklákból és kövekből építsünk rejtekhelyet a medence széleinél, de hagyjuk elegendő úszóhelyet is. A nővényeket nem bántja, ezért vastagabb levelű vízinövényeket is tehetünk az akváriumba (pl. Anubias).
- Hőmérséklet: 25-29 °C
- pH: 7,5-9
- Keménység: 10-30 NK°
- Várható életkor: 10 év
Megjegyzés: A Malawi tóban két színváltozata létezik, az alapváltozat a West Reef és az Eccles Reef közelében, a tó délkeleti részén Makanjila Point-nál él. A másik színváltozat, amelyre legtöbbször az Aulonocara maylandi kandeensis néven hivatkoznak, a Kande Island környékén él, a tó közép-nyugati partjainál. Az első változatnál a hímek egy ragyogó sárga színű csík fut a szájuktól a hátúszó irányába, valamint a hátúszó felső szegélye is sárga színű, innen kapták a nevüket is. A második színváltozat hímjeinél is hasonló a mintázat, csak a hátúszó náluk kékes-fehér színű. Ezt a színváltozatot 1987 óta az Aulonocara maylandi szinonimájaként tartják számon. Mindkét színváltozatnál a hímek alapszíne sötétszürke, testükön sötétkék függőleges csíkokkal. A farok alatti úszójukon sárga színű ikrafoltok találhatóak. A nőstények alapszíne ezüstös, amelyen világosbarna függőleges csíkok látszanak. Fontos hogy más Aulonocara fajtársaival ne tartsuk együtt, mert összeívhatnak és nem kívánatos hibridek születhetnek. A Természetvédelmi világszövetség (IUCN) sérülékeny állapotú fajként tartja számon.
A vízminőség az egyik legfontosabb tényező a számukra, mert nagyon érzékenyek, így fontos, hogy csak olyan akváriumba helyezzük őket, ahol a víz már beállt, és a szűrés is inkább túlméretezett, de a rendszeres vízcserék is fontosak.
A hímek nagyobbak, és színesebbek a nőstényeknél. Anyai szájköltők, szaporítani külön a számukra berendezett akváriumban célszerű, ahová egy hímre akár 3-4 nőstényt is tehetünk, mivel a hím erősen hajtja a nőstényeket, és így megoszlik a figyelme. Néhány lapos követ és homokos aljzatot biztosítsunk számukra, ami ívóhelyül szolgálhat. A hím kiválaszt egy számára megfelelő követ, vagy a homokba ás egy gödröt, majd elkezdi mutogatni magát a nőstényeknek. Ha valamelyik nőstény kész az ívásra, akkor enged a hím csábításának és az ívóhelyen elkezdi lerakni az ikrákat, amelyeket azonnal a lerakás után a szájába vesz. A hím a farok alatti úszóján található ikrafoltokkal közel csalogatja a nőstényt magához, és amikor a nőstény megpróbálja a foltokat is bekapni, akkor a hím kiengedi a spermáját és megtermékenyíti vele a nőstény szájában lévő ikrákat. A nőstény kb. 4 héten keresztül forgatja az ikrákat a szájában, majd a már szabadon úszó kishalakat ezután köpi ki. Ezalatt az idő alatt a nőstény nem eszik. A kishalak száma általában 60-100 közötti. Előfordul, hogy stressz hatására idő előtt engedi ki a kishalakat, ilyenkor célszerű elvenni, és külön medencében felnevelni őket. A kishalaknak apró élő eleségeket adhatunk. A nemek 4 hónapos korban már látszanak.