• Tudományos név: Apistogramma macmasteri
• Magyar név: Díszes törpesügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Dél-Amerika; Kolumbia, Orinoco medence
• Testhossz: hím: 7 cm, nőstény: 4-5 cm
• Természetes élőhely: A Rio Meta felső szakaszán és az ottani mellékfolyókban.
• Viselkedés: Békés hal, de szaporodáskor területvédő és agresszívvé válhat
• Táplálkozás: Ragadozó, akváriumban elsősorban az élő és fagyasztott eleségeket kedveli, kis szerencsével a száraz tápokat is elfogadja. Néha adjunk neki növényi táplálékot is, pl. spirulina tabletta, vagy uborka.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 65 literes
• Halnépesség: 90 literre 1 hím és 2-3 nőstény
• Dekoráció: Növényekkel dúsan beültetett, sok búvóhellyel (cserép, kókusz stb.) rendelkező akvárium, vagy a természetes élőhelyéhez hasonló környezet: ágakkal és gyökerekkel telepített akvárium, ahol az aljzat homokos, melyen lehullott levelek találhatók.
• Hőmérséklet: 24-28°C
• pH: 5,5-6,8
• Keménység: 1-5 NK°
  
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: Természetes élőhelyén két színváltozata létezik: az A120 (sárgás) és A121 (vöröses), valamint nagyon hasonlít az Apistogramma viejita-ra, amellyel össze is ívhatnak. A vad színezetű halak nem olyan látványosak, mint az akváriumi körülmények között kitenyésztett példányok. A vad példányok teste barnás színezetű és az oldalvonal mentén és a hátúszó tövénél egy-egy sötét szakadozott csík fut végig. A hím teste nagyobb, és a hátúszója hegyesebb, mint a nőstényeké, valamint a farokúszója sárga, melynek 2 széle vörös színű. A nőstény gyakran sárgás színű, és íváskor a mellúszói feketére változnak. Mindkét nemnek egy sötét csík fut a szemüktől lefelé. Az akváriumi halak teste gyakran kékes színű, fejükön több-kevesebb vörös mintával. Ezeket a színes halakat gyakran az Apistogramma viejita-val keresztezve érik el a tenyésztők. Kerüljük a vörös szúnyoglárvával történő etetését, ugyanis attól halálos kimenetelű gyomor-, bél-, és egyéb emésztőszervi megbetegedéseket, gyulladásokat szerez. A tubifexel óvatosan, alaposan átmosva és pihentetve etessünk. A beteg halak soványak, fekszenek, feketés színűek.

Szaporításhoz a fenti vízparaméterek megfelelőek: enyhén savas és lágy vízre van szükség. A nőstény az ikráit egy rejtett tereptárgyra, vagy barlangba rakja, melyek száma elérheti a 100-at is. A hím a területét védelmezi, míg a nőstény az ikrákat és a kishalakat óvja. Az ikrák 2 nap alatt kelnek ki és további 4-5 nap múlva úsznak el. Ekkor az ivadékoknak adjunk frissen kelt sórákot.